Az EU Dance Hack budapesti állomásának mentorát, Gesztelyi Nagy Csillát kérdeztük a nemzetközi projekt hazai jelentőségéről, a tánc és a technológia összefonódásáról és a táncművészet ökológiai lábnyomáról.
Az EU Dance Hack egy nemzetközi projekt. Milyen lehetőségeket rejt magában ez a program a helyi tánckultúra számára?
A Budapest Dance Hack program során Európa különböző pontjairól érkeznek táncművészek és a technológia területén alkotó, dolgozó szakemberek öt napra Budapestre, a magyar résztvevőkhöz. A program során a résztvevők számára egy olyan kreatív teret biztosítunk, ahol meg tudnak egymással és a többiek módszereivel, technikáival ismerkedni, majd szabadon és biztonságban kísérletezni, s ezáltal újabb kapcsolódási pontokat, egyedi ötvözési módokat találni a művészet és a technológia között.
A helyiek számára mindenképp érdemes eljönni az ötödik napon a demonstrációra, mert megismerkedhetnek a résztvevőkkel, jelenetekkel, kísérletekkel és akár kipróbálhatnak egy-egy helyzetet, a hét folyamán megalkotott szituációt is. Ez mindenképp inspirálóan hathat a helyi szakmai szcéna résztvevőire.
Te, mint társulatalapító és koreográfus, hogyan látod a táncművészet és a környezeti terhelés viszonyát? Efféle reformra szorul a táncszakma, vagy inkább a társadalmi felelősségvállalás miatt lehet szempont az ökológiai lábnyom csökkentése?
A Cipolla Collectivával az utóbbi időben (elmúlt 5-8 év) olyan produkciókat hozunk létre, ahol tudatosan kevés a díszlet, vagy nincs is, csak némi kellék van, ami egy, maximum két személyautóban elfér, így sokkal könnyebben utazik a produkció az országban, vagy akár külföldre. Van amikor természetes fényben adunk elő, direkt így megalkotva az előadást.
Az idővel is szeretünk gazdaságosan és hatékonyan bánni, mert nekem itt tud a pazarlás megmutatkozni.Ha három napon át próbálnánk egy 60 perces előadásra, ahogy azt régen tettük, az manapság már nem költség- és időhatékony.
Úgy alakítottuk a darabjainkat, hogy kevesebb előkészületet igényelnek, és ezáltal inkább több időt töltünk együtt a nézőkkel.
A táncelőadásinkhoz most már workshopokat is készítettünk, ami azt jelenti, hogy egy egész vagy félnapos programmal várjuk a nézőket az előadások napján. A nézők aktív résztvevői is lehetnek a folyamatoknak, ők is beletehetik a saját jelenlétüket, tudásukat, energiájukat és idejüket az adott eseményeinkbe.
Ezzel nemcsak közönségünk lesz, hanem inkább egy közösséget alakítunk, alkotunk, ahol az egyéni, személyes felelőségvállalásra tesszük a hangsúlyt. Amennyit beleteszel, annyit veszel ki belőle. Ez valahol így organikus.
Az EU Dance Hack program egyik különlegessége, hogy a táncművészetet a technológiai újításokkal ötvözi. Ez lehetőség, vagy inkább technika térnyerése és az ember kiszorulása a művészetből?
Szerintem ez elsősorban lehetőség. Egy egyszerű hasonlat jutott az eszembe.
Amikor bemegyek egy ruhás boltba, felpróbálhatom akár az összes árut. Természetesen nem fogom mindet megvenni. De ha még több pulóvert és nadrágot is veszek, nem fogom egyszerre hordani, azaz három nadrágot biztos nem veszek magamra az utcán két kabáttal…stb.
Tapasztaltam már sok előadás kapcsán, hogy azért használnak technológiát, mert egyrészt trend, másrészt meg van rá lehetőség. Igen, de a használat hogyanján nagyon sok múlik! És ennek a kikisérletezésére ad fantasztikus lehetőséget a Dance Hack. Szerintem érdemes itt figyelembe venni azt a mottót, hogy a kevesebb, több. Vagy azt, hogy nem akkor van kész egy alkotás, amikor már nem lehet hozzátenni,hanem amikor már nem lehet elvenni belőle.
Valamint a technológia nem rendeltetésszerű használatában is ott vannak új utak, azaz egy művész bátran mer furcsaságokat csinálni egy kütyüvel, ami lehet egy olyan választ hoz a kutatónak, amire előtte nem is gondolt volna. Ebben is nagy potencia rejlik.
Csilla, a mentor
Gesztelyi Nagy Csilla a finnországi állomáson, az Oulu Dance Hack során rész vett az improvizációs gyakorlatokban, figyelte, ahogy a finn partnere, a dance hack megalapítói hogyan kommunikálnak egymással, milyen érzékenyen vannak egymásra hangolódva. Ha úgy érezte, akkor beállt a táncosokkal mozogni, ha épp azt látta, hogy elfogytak az ötletek, javaslatokat tett. Máskor kívülről figyelte a történéseket és építő kritikát fogalmazott meg. Ha túlterheltnek látta a csapatot, akkor szomatikus gyakorlatokkal segített, hogy újra kapcsolódhassanak önmagukkal és felfrissüljenek. Elmondása szerint azt gyakorolta, hogy mikor vonódik be a színpadi eseményekbe és mikor távolodik el.
A Budapest Dance Hack Open Call kiírására érkezett közel 90 pályázat szelekciós folyamatában, egyfajta kurátori szerepben vett részt.
„Azt hiszem, alkotóként, mind a Cipolla Collectiva vezetőjeként, mind az Artus Társulattal eltöltött hosszú évek után gyakorlott vagyok abban, hogy hogyan aktiváljuk az intuíciónkat a teremben, a színházban és a megérzéseink mentén hogyan alkossunk szabadon, megőrizve a könnyedséget és az áramlást. Ennek a megvalósulásában fogom támogatni a Dance Hack csapatát.”
