Milan Tomášik, a Krakkói Táncszínház koreográfusa, Treatise című előadását hozza el a SŐT7 közönségének novemberben. Az előadás különlegessége, hogy az alkotási folyamat kiindulási pontja egy grafikai ábra, melynek elemeire alapozva hozta létre koreográfiáját a táncművész. Milan így fogalmazta meg élményeit:
„Az egyik legélvezetesebb, mégis szakmai élményem volt ez a munka. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy beválogattak a Beyond Front@ projektjébe, melynek révén létrehozhattam egy grafikai ábra alapú táncművet. Az együttműködés gördülékeny és élvezetes volt, a kölcsönös tisztelet ereje jellemezte a munkát a kreatív csapat tagjai körében.
Az alkotás első hetében egy kisebb balesettel, vagy inkább sérüléssel szembesültünk. Az egyik táncos kificamította a bokáját, aminek következtében szembe kellett néznünk a dilemmával, hogy hogyan tovább? Hosszan és alaposan megvitattuk a helyzetet, majd úgy döntöttünk, hogy maradunk az eredeti szereplő gárdánál – remélve, hogy idővel minden helyreáll. Csupán extra kreatívnak kellett lennem ahhoz, hogy az öt táncosra írott darab működjön úgy is, hogy gyakorlatilag csak négyen dolgoztunk! Szerencsére az alkotási időszak feloszlott két részre, köztük egy öthetes szünettel.
Ez a társulat csodálatos emberekből áll – szorgalmasak, kreatívak és keményen dolgoznak –, ezért nem kívánhatok nekik mást, mint a legjobbakat!”
Milan Tomášik: ’The company is a wonderful group of people…so I wish them nothing but the very best.’
Milan Tomasik, the choreographer of the Krakow Dance Theater, will bring his performance Treatise to the audience of SŐT7 in November. The special feature of the performance is that the starting point of the creative process is a graphic score, based on the elements of which the dancer created his choreography. Let’s see how Milan told about his experiences!
„It was one of the most enjoyable yet professional experiences I’ve had. I was fortunate to be selected for the Beyond Front@ open call and create a dance piece based on a graphic score. The collaboration was smooth and enjoyable, and I felt a strong sense of mutual respect among the entire creative team.
We did face a small accident, or rather an injury, during the first week of creation. One of the dancers sprained her ankle, which forced us to confront a dilemma about how to proceed. After a thorough and lengthy discussion, we decided to stick with the original cast – hoping and anticipating that everything would be fine after some time. I just had to get extra creative to make the piece work with five dancers, even though we effectively had only four. Fortunately, the creation period was divided into two blocks, with a five-week break in between.
The company is a wonderful group of people—diligent, creative, and hardworking—so I wish them nothing but the very best.”
