SPARTACUS
A Magyar Állami Operaház előadása
Balett 3 felvonásban
1986. február 2.
Seregi László koreográfus első nagyszabású, egész estés táncdrámáját, a Spartacust 1968-ban komponálta. A címszerepben Keveházi Gábor táncművész látható, a főbb szerepekben többek között Pongor Ildikó, Lőcsei Jenő és Bán Teodóra.
Koreográfus: Seregi László
Zeneszerző: Aram Iljics Hacsaturjan
Szövegíró: Seregi László
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Márk Tivadar
A koreográfus asszisztense: Kaszás Ildikó
Karmester: Sándor János
Spartacus: Keveházi Gábor
Flavia, a felesége: Pongor Ildikó
Crassus, római hadvezér: Lőcsei Jenő
Gad, a judeai: László Péter
Az afrikai: Jezernitzky Sándor
Crixus, a thrak: Bognár Péter
Júlia: Bán Teodóra
Claudia: Volf Katalin
Canus, Crassus barátja: Urbán István
Batiatus, gladiátor-iskola tulajdonos: Balikó István
A Via Appiát keresztfák sora szegélyezi, rajtuk megfeszített rabszolgák. Az előtérben Spartacus vívja haláltusáját. Katonák érkeznek, sorfaluk között a győztes hadvezér, Crassus vonul be. A lázadás vérbe fojtója indulattal „néz fel” legyőzött ellenfelére. Spartacus keresztje alatt Flavia, a rabszolgavezér felesége virraszt. Könyörögni próbál férje életéért, de hiába: Crassus nem méltatja figyelemre. Spartacus halál előtti víziói életre kelnek a színpadon: filmszerűen, néhány percben összefoglalva lejátszódnak a felkelés eseményei… Már évek teltek el a felkelés kirobbanása óta, amikor Crassus két barátnőjével felkeresi a romba dőlt capuai arénát. A nagy hadvezért emlékképek gyötrik. Látja a gladiátorokat, a halott afrikait, Spartacust és Flaviát. Crassus nyári palotájában vendégeivel szórakozik. Táncol Claudia, Júlia és maga Crassus is. Táncra perdül az egész előkelő társaság, fékevesztett mulatság, bacchanália kezdődik. A háttérben – Spartacusszal az élen – lassan gyülekezik a rabszolgasereg. Betörnek a palotába, és mindenkit elűznek. Győzelmüket megünneplik. Az elfogott Canust egy római katonával párviadalra kényszerítik. Mindketten megsebesülnek, de az életüket megkímélik… Izgatott vita zajlik a római szenátusban. A rabszolgatábort megjárt sebesült katona betántorog, és a szenátorok szeme láttára meghal. Az érkező Crassus letakarja a holttestet, kiveszi a katona fegyverét, majd a kardot magasra emeli: a szenátus egyetértésével a rabszolgák ellen induló sereg élére állt. A felkelés elbukott, a rabszolgahad megverten menekülni kényszerül. Az utolsó táborhelyen Spartacus és Flavia búcsúzik egymástól és az élettől. A rómaiak bekerítik a tábort, Spartacust elfogják, az asszony megmenekül…
